Intracelluláris paraziták
Tartalom
Trichomonas urogenitális r. Toxoplazma makrofág Intracelluláris paraziták fertőző betegségek közül világszerte az egyik legnagyobb problémát a malária okozza. A maláriás váltóláz kialakulását okozó Plasmodium-fajok életciklusát a A betegséget okozó egysejtű protozoont a maláriaszúnyogok Anopheles-fajok terjesztik — elsősorban a trópusokon. A köztes gazda csípésekor a sporozoitok az ember vérével a májba jutnak, ahol intenzíven osztódnak.
Az itt kialakuló merozoitok a vérbe kerülnek, és a vörösvérsejteket fertőzik meg. A szaporodó egysejtűek nagy mennyisége miatt a vörösvérsejtek 24, illetve 48 óránként szétesnek — ilyenkor újabb merozoiták kerülnek a vérbe.
Ez a ciklusosan lezajló esemény okozza a lázat, innen a betegség váltóláz elnevezése. A merozoitok gametocitákká differenciálódnak, amelyeket egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszív.
Intracelluláris paraziták protozoák
A gametocitákból a rovar nyálmirigyében jön létre a zigóta, amiből kialakulnak az újabb sporozoitok. Látható, hogy a kórokozó bonyolult életciklusa során számos alakban előfordul az emberi szervezetben. Ezért nagy kihívás a maláriavakcina létrehozása — gyakorlatilag az élősködő minden fejlődési stádiumának sporozoit, merozoit, gaméták antigénje ellen kell kialakítani a hatékony immunológiai védelmet.
Fokozza a nehézségeket, hogy a paraziták által okozott fertőzések krónikus, visszatérő jellegűek. A különböző gyógyszeres kezelések antibiotikumok hatása intracelluláris paraziták tartós, mivel a környezetben élő kórokozók újrafertőzik az embereket.
Az élősködők állandó jelenléte a szervezetben olyan krónikus immunológiai reakciókat idéz elő, amelyek szövetroncsoláshoz vezetnek, és számos esetben nagyobb kárt okoznak, mint maga a parazita. A malária váltóláz kialakulása — a Plasmodium falciparum életciklusa. A egysejtű protozoon sporozoitái szúnyogcsípéssel kerülnek az ember vérébe. A májba jutva intracelluláris paraziták osztódnak, és a kialakuló merozoitok megfertőzik a vörösvérsejteket. A szaporodó egysejtűek 24, ill.
A gametocitákká differenciálódó merozoitokat egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszívja, és a rovarban kialakul a zigóta, amiből létrejönnek az újabb sporozoiták.
Milyen mikroorganizmusok az intracelluláris paraziták
Kivételt csupán az alacsonyabbrendű köztesgazdából származó paraziták képeznek; ezek közül számos elpusztul a komplementrendszer aktiválódásának eredményeként. Szintén hatástalanok a fagociták: a legtöbb bekebelezett parazita külső burkát tegmen nem képesek megemészteni. Adaptív immunválasz A különböző paraziták jelentősen eltérnek szerkezeti felépítésük, biokémiai tulajdonságaik szempontjából, tehát érthető, hogy az immunválasz legkülönbözőbb formáit indukálják.
Számos féreggel — így pl.
A többsejtű paraziták ellen kialakuló Th2-irányú adaptív immunválasz igen komplex Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki.
Az IgE egyrészt a hízósejtek FcεRI-hoz kötődve indukálja gyulladási mediátorok felszabadulását, másrészt az eozinofil granulociták parazitaellenes ADCC-reakcióját is közvetítik.
Az utóbbi sejtek granulumaiból kiszabaduló fő bázikus fehérje MBP — lásd 3. A parazitaellenes védekezés során a komplementrendszer is aktiválódik, és a felszabaduló anafilatoxikus peptideknek a C3a-nak és a C5a-nak a helyi gyulladás fokozásában van szerepe. Mindez segíti a parazita szervezetből való eltávolítását. Többsejtű paraziták pl.
Kötelező intracelluláris paraziták tenyésztése
Schistosoma ellen kialakuló immunreakciók. A többsejtű paraziták ellen kialakuló immunválaszban fontos szerepet játszanak az IgE-antitestek, a hízósejtek és a bazofil granulociták. Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki IL-4 és IL-5 hatására.
Herdálás (Útmutató a nárcisztikus személyiségzavarról)
A hízósejtek IgE-közvetített aktiválása gyulladási mediátorok felszabadulását indukálja, amelyek — egyebek között — eozinofil és neutrofil granulocitákat, valamint monocitákat toboroznak a vérből a féreg behatolásának helyszínére. A veleszületett immunitás elemei közül — a makrofágok mellett — a komplementrendszer aktiválásakor felszabaduló anafilatoxikus peptideknek, a C3a-nak és a C5a-nak a helyi gyulladás fokozásában van szerepe.
Kötelező paraziták példák, Tartalomjegyzék Milyen mikroorganizmusok az intracelluláris paraziták, A paraziták kórokozó mikroorganizmusok: alapvető jellemzők, fajok, klinikai kép és kezelés Mind a parazita élősködés, mind a parazita együttélés lényege a táplálékszerzés és a fajfenntartás biztosítása. A tényleges parazitizmus és az együttélés között sokszor nem élesek a határok, előfordul, hogy esetenként valódi parazitaként léphet elő, az egyébként szimbiózisban élő egyik faj. Egészségügyi tananyagok mindenkinek Abban az esetben azonban, ha pl.
A krónikus, sejtközvetített immunválasz során kialakuló rostos kötőszövet megakadályozza a máj vénáiban a vér áramlását, így károsítva ezt a létfontosságú szervet. A legtöbbet a Leishmania major, a makrofágokban élősködő protozoon immunválaszt indukáló mechanizmusairól tudunk Ez a kórokozó a makrofágok lizoszómáiban él és szaporodik.
Azonban, ha az egyensúly eltolódik, és a Th2-sejtek aktiválódnak, akkor a szupresszív hatású citokinek — IL-4 intracelluláris paraziták IL-1 — gátolják a fagociták mikrobapusztító aktivitását.
A Leishmania egysejtű parazita által okozott fertőzés ellen kialakuló adaptív immunválasz. A makrofágok lizoszómáiban élő és szaporodó kórokozó ellen kialakuló immunválasz során a lebontott patogénből származó peptideket a sejtek MHC-II-molekulái prezentálják a Th1-sejteknek.
Az aktivált limfocitákból felszabaduló IFNγ és TNFα stimulálja a fagocitákat, melyek vezikulumaiban a parazitákat elpusztító aktív oxigén- és nitrogén-származékok keletkeznek. Ugyanekkor IL is felszabadul a makrofágokból, ami serkenti a Th1-sejtek proliferációját. A fertőzés leküzdése szempontjából fontos a Th1- és a Th2-sejtek aránya, mivel az utóbbiak által termelt IL-4 és IL gátolja a kórokozó elpusztításához vezető folyamatokat.
A paraziták menekülési útjai Mint minden patogén fennmaradásának, a paraziták létének, illetve túlélésének is feltétele, hogy ne váltsák ki a gazdaszervezet immunreakcióit, de ugyanakkor ne is pusztítsák el azt.
Mely kórokozók az intracelluláris paraziták
A paraziták egyik legfontosabb jellemzője, hogy antigenitásuk elenyésző. Az is az immunválasz elkerülését szolgálja, hogy számos protozoon az immunrendszer elől elzárt helyen telepszik meg. Gyakran megfigyelhető — pl.
